Eleki Zoltán

A MAGYAR HONVÉDSÉG FIZIKAI ALKALMASSÁG-VIZSGÁLATÁNAK KIALAKULÁSA ÉS ELEMZÉSE

 

 

A fizikai fittség vizsgálata fontos eszköz a katonák kiképzésében. A jelenleg alkalmazott metodika korrekcióra szorul. A szükséges lépések megtételében segíthet, ha ismerjük az eddigi fejlődés irányát. A tanulmány feldolgozza, hogy milyen változásokon ment keresztül eddig az eljárás, és milyen további változások várhatók.

 

The physical fitness test is a very important field of the military training. The recent applied procedure needs correction. We can find easier the necessary steps, as long as we know the development of the test. In this article the creator analyse the most essential change of the previous years, and try to specialize the major arrangements in the next years.


A Magyar Honvédségben jelenleg alkalmazott fizikai alkalmasság-vizsgálati eljárás több ponton támadható. Legfontosabb hiányosságaként a következő tényezők említhetők:
A mai forma kialakulásához hosszú út vezetett. Az egyes állomások tanulmányozása segítséget nyújthat a jövőben szükséges változások megfogalmazásához. Ehhez ismernünk kell a felmérési eljárás pontos felépítését, jellemzőit, és azokat a motivációs tényezőket, melyek az ide vonatkozó rendeletek és szabályzó dokumentumok megszületésére hatással voltak. A kérdés megválaszolása érdekében kutatómunkát végeztem, melynek során feltártam a 90-es évek első feléig érvényben lévő felmérési rendszertől, a jelenleg alkalmazott fizikai alkalmasság-vizsgálatig végrehajtott legfontosabb változtatásokat.

Az egyes követelményrendszerek pontos ismertetése meghaladja munkám kereteit. A részletes leírás megtalálható az 1. számú mellékletben feltüntetett dokumentumokban.


A hivatásos állománnyal szemben támasztott fizikai követelmények 1997 előtt

A XX. század második felében, a Magyar Néphadseregben szinte minden területen a szovjet befolyás érvényesült. Ez a testnevelés és sport kiképzésre is igaz volt. Jól szervezett, tömegeket megmozgató sportélet volt jellemző ezekben az időkben a katonai szervezetre. A 90-es évek elején is ezek a követelmények voltak érvényben, melyet "A Magyar Honvédség Testnevelési és Tömegsport Szakutasítása" alapján ismertetek. A felmérést az MH állományába tartozó testnevelő tisztek végezték.

A követelmények állománykategóriánként változtak, és elsősorban a szervezeti egységeket és az azokban folyó kiképzés eredményességét minősítették. Az egyén számára lehetőség volt a teljesítő-képességével való szembesülésre elöljárói és beosztottai előtt. Az állománykategóriák a következők voltak:
A hivatásos és továbbszolgáló állománynál (a repülő-hajózó állo-mány esetében is) évente, a többi kategória esetében kiképzési időszakonként kellett elvégezni a felmérést.

A hivatásos és továbbszolgáló állomány értékelésénél figyelembe vették a katonák nemét, és életkorát. A korosztályok a következők voltak:

I. korcsoport: 29 éves korig;
II. korcsoport: 30-39 éves;
III. korcsoport: 40-45 éves;
IV. korcsoport: 45 éves kortól.

Mint látható, a rendszer külön kezeli a repülő-hajózó állományt, mivel annak igénybevétele, fizikai alkalmassági követelményei eltérnek az általánostól.

A felmérési számok állománykategóriánként változtak. Kutatásom szempontjából a hivatásos és továbbszolgáló állományra vonatkozó követelményrendszer a legérdekesebb. Itt a következő számoknak kellett meg-felelni:

F é r f i a k :

N ő k :
Mindkét nemnél kiegészült a követelménycsoport a testtömeg követelménnyel. A teszteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok állóképességi és erő teljesítményt mértek, emellett a kézigránát gyakorlat összetett koordinációs képességet mért. A felmérési számok kiválasztásakor tekintettel voltak arra, hogy az életkor előrehaladtával csökken a szervezet fizikai teljesítőképessége és terhelhetősége, ezért rövidebb, vagy más jellegű igénybevétel került be a rendszerbe. Ugyanakkor a katonáknak lehetősége volt választani az állóképességi felmérés során, a futás és az úszás között. Így mérhető volt a kardiorespiratorikus állóképességi teljesítmény abban az esetben is, ha az illető valamilyen sérülés, vagy betegség miatt nem tudott futni.

Az egyes felmérési számok eredményeit négy-fokozatú skálán minősítették, majd az egyes számokat összesítve, az elért átlag alapján egy szintén négy-fokozatú skálán került minősítésre a katona a következők szerint:

Kiváló:
Jó:
Megfelelő:
Nem megfelelő:

4,51-5,00;
3,51-4,50;
2,51-3,50;
2,51 alatt.

Ha a katona nem felelt meg a testsúly követelményeknek, akkor egy fokozattal rosszabb értékelést kapott, és hat hónap állt rendelkezésére a hiányosság pótlására. Ez jó ösztönző eljárás volt, mivel a súlyfelesleg leadása nélkül rosszabb értékelést kapott az illető, de ha ennek ellenére teljesítette a követelményeket, akkor nem került túlzottan hátrányos helyzetbe.

A négyfokozatú értékelés alkalmas arra, hogy a katonák törekedjenek a minél jobb teljesítmény elérésére, ne elégedjenek meg a minimum szint teljesítésével, hanem újabb fejlődést elérve a jó, vagy a kiváló minősítést is megszerezzék. A repülő-hajózó állomány számára meghatározott tesztek kiválasztása során figyelembe vették a repülés során jelentkező igénybevételeket, és az ezekhez kapcsolódó fizikai képesség-alkotókat. Fontos szempont volt a "g" terhelés, a test tengelyei körüli elfordulás, és a pilóták karját érő pluszterhelés elviselését segítő kondícionális és koordinációs képességek mérése.

A felmérési számok a következők voltak:
A különböző állománykategóriák számára az előírás a megfelelő minősítés megszerzése volt, ami nem fizikai alkalmasságot, hanem a fizikai követelmények évenkénti teljesítését jelentette. A szervezetbe belépő katona jelölttel szemben egészségi és pszichikai követelményeket támasztottak, a fizikai alkalmasságot nem vizsgálták. Ez jelentős különbség a mai és a 90-es évekig érvényben lévő rendszer között.

A kimagasló eredmény nem jelentett előnyt a katona számára, komoly motivációs tényező nem kapcsolódott a fizikai követelményrendszerhez. Aki nem megfelelő minősítést kapott, annak hat hónapja volt a hiányosságok pótlására, de az ismételten rossz eredmény sem jelentette a szervezetből való eltávolítás veszélyét.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a katonák lehetőségei igen jók voltak a sportoláshoz, az erőnlét javításához. Ebben nagy szerepet játszott a katonai kiképzések során jelentkező fizikai terhelés, az eredményes testnevelés kiképzés, a fejlett tömegsport és versenyrendszer, amelynek hátterében a megfelelő feltételek mellett működő honvéd sportegyesületek, és a gondozásukban álló sportlétesítmények álltak.

Az állomány létszámának megfelelő számú sportszakember teljesített szolgálatot a seregben. És legvégül fontos megemlíteni, hogy az egész rendszert egy önálló sportosztály irányította a Honvédelmi Minisztériumból.

A katonák számára hetente egyszer két órában, munkaidőben biztosították a felkészülés lehetőségét.


Az 1997-ben bevezetett fizikai alkalmasság-vizsgálat ismertetése

A 90-es évek második fele nagy változást hozott a fizikai követelmények alakulásában. A rendszerváltás után az előzőekben ismertetett eljárás alkalmazása fokozatosan háttérbe került, és felmerült az igény egy alapjaiban megreformált alkalmasság-vizsgálat kialakítása iránt. Ez a kívánalom a Magyar Honvédség vezetői részéről is egyre gyakrabban hangzott el. A szakmai felkészültség és a nyelvtudás mellett a katona legfontosabb jellemzőjeként említették fizikai felkészültségét.

Az új vizsgálati eljárás kidolgozására alakult szakmai bizottságban orvosok, sportszakemberek, valamint a sportélettanban és a terhelésélettanban jártas szakemberek kaptak helyet. A bizottság célja egy olyan felmérési rendszer kidolgozása volt, mely alkalmas a katonák megbízható minősítésére fizikai alkalmasságuk alapján, és ösztönző hatást fejt ki annak érdekében, hogy a katonák törődjenek fizikai állapotukkal.

A rendszernek szervesen illeszkednie kellett az egészségügyi és pszichikai alkalmasság vizsgálatába, azzal szerves egységet alkotva. Figyelembe kellett venni a közelgő NATO tagság miatt azt is, hogy a tagországokban milyen vizsgálati eljárások vannak alkalmazásban.

A bizottság a fizikai alkalmasság vizsgálatára az Egyesült Államok Szárazföldi Haderejében alkalmazott teszteket tartotta legalkalmasabbnak.

A választás mellett szólt, az amerikai hadsereg katonáinak magas fokú kiképzettsége, harcedzettsége, és az, hogy a követelményeket több százezer katona felmérése alapján tökéletesítették.

A hivatásos és szerződéses katonák egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról a Honvédelmi Miniszter 12/1997-es rendelete szólt. Az ebben foglalt fizikai követelmények lényeges változást jelentettek a katonák számára.

A "Katonai szolgálatra alkalmatlan" minősítés a már említett 1996. évi XLIII. Törvény. alapján csak a törvény. hatályba lépése után 5 évvel, azaz 2001. szeptember 1. után járhat a katona szolgálati viszonyát érintő jogkövetkezményekkel. Ezzel összhangban a fizikai alkalmasság-vizsgálat minimum szintjei is fokozatosan, évente változva érték el az előírt szintet.

A rendelet címéből is kitűnik, hogy csak a hivatásos és szerződéses szolgálatra jelentkező, illetve állományban lévő személyek alkalmasság-vizsgálatáról beszélünk, az egyéb állománykategóriák nem esnek a rendelet hatálya alá.Fontos megvizsgálni, hogy a rendelet hogyan határozza meg az alkalmasság fogalmát:

"(1) A katonai szolgálatra való egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság az egyénnek a környezettel fennálló olyan biológiai egyensúlyi állapota, amely lehetővé teszi a katonai szolgálat teljesítését, így a katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatos sajátos fizikai, pszichikai terhelésekhez történő alkalmazkodást, továbbá a katonai szakmai követelmények megfelelő teljesítését.

(2) A katonai szolgálatra az a személy alkalmas, aki biológiailag (fizikai és pszichológiai szempontból) megfelelően fejlett és életkorának, testi alkatának, valamint nemének megfelelő fizikai teljesítményekre képes…."

A rendelet következő pontja az alkalmasság szintjeinek meghatározásakor fontos megkülönböztetést tesz.

A teljes és a korlátozott alkalmasság mellett létrehozza a speciális alkalmasság fogalmát, ami speciális katonai tevékenységek sajátosságaiból adódó követelményeknek való megfelelést is jelent, ez pedig alapot szolgáltathat egy differenciáltabb, a beosztásokból adódó speciális elvárásokat jobban figyelembe vevő alkalmasság-vizsgálat kialakításához.

A rendelet csak az egészségügyi alkalmasság tekintetében részletezi ezt, a fizikai alkalmasság esetében az illetékes fegyvernemi főnökök javaslatára a Honvéd Vezérkar főnöke határozhat meg speciális követelményeket.

A fizikai alkalmasság-vizsgálatot a katonai szervezetbe való felvétel előtt, majd évente kell végrehajtani, és a következő minősítési fokozatokat lehet alkalmazni:
Az 1997 előtt érvényben lévő eljáráshoz képest jelentősen változtak a korcsoportok:

I. korcsoport
II. korcsoport
III. korcsoport
IV. korcsoport
20 éves korig;
21-25 év;
26-30 év;
31-35 év;
V. korcsoport
VI. korcsoport
VII. korcsoport
VIII. korcsoport
36-40 év;
41-45 év;
46-50 év;
51 éves kortól.

Az egyes korcsoportok lényegesen kisebb korkülönbséget tartalmaznak, ezáltal a követelmények pontosabban követhetik az életkori sajátosságokat.

A motoros tesztek elemzésekor fontos megjegyezni, hogy bár a nőkkel szemben támasztott követelmények alacsonyabbak, ugyanazokat a feladatokat kell végrehajtani nekik is.
A kiválasztott motoros tesztek közül a futás a kardio-respiratorikus állóképesség, a másik két szám az erő-állóképesség szintjének megállapítására hivatott. A tesztek gyorsan és bárhol elvégezhetők, nem kellenek hozzá speciális sportlétesítmények és eszközök. A végrehajtás módja jól szabályozható, ezért objektivitása is nagyfokú. A futás teszt esetében a keringési rendszer nagy terhelése miatt orvos jelenléte indokolt.

A fizikai alkalmasság feltétele, hogy mindhárom számban legalább megfelelő szintű teljesítményt nyújtson a vizsgázó.

A teljesítmények alapján kiváló, jó, megfelelő és nem megfelelő minősítési szintek kerültek meghatározásra.

A vizsgálathoz kapcsolódott a testösszetétel meghatározása is. A testzsír-százalékot a jelölt testalkati típusa szerint határozták meg. Külön érdekessége volt a rendeletnek, hogy a futás minimum követelményeit a katona testsúlya alapján is differenciálták.

Amennyiben a katona nem megfelelő minősítést szerzett, hat hónap állt rendelkezésére a hiányosságok pótlására. Ha az ismételt felmérésen sem érte el a kívánatos szintet, a rendelet teljes körű kivizsgálást írt elő, a fizikai alkalmasság-vizsgálatot pedig antropometriai és spiroergometrián alapuló terheléses vizsgálat keretében folytatták le. Ha a katona önhibáján kívül veszítette el fizikai alkalmasságát, lehetősége volt orvosi rehabilitácóra, de ha életmódja miatt került ilyen helyzetbe, akkor fizikai alkalmatlanságát meg kellett állapítani, majd a megfelelő Felülvizsgálati Bizottság (FÜV) katonai alkalmatlanságáról is határozott.

A fizikai alkalmasság-vizsgálathoz nem kapcsolódik megfelelő ösztönző rendszer. Az egyetlen kényszerítő elem a katonai alkalmatlanság megállapításának, így a szervezetből való eltávolításnak a lehetősége. A megfelelő szint elérése után teljesen közömbös, hogy ki milyen jó teljesítményt nyújt.

A 90-es évek második felében a katonák fizikai felkészítésében szerepet játszó körülmények lényegesen rosszabbak voltak, mint előtte. A honvéd sportegyesületek támogatottsága jelentősen csökkent, amiben közre játszott az a tény is, hogy a MH hivatalosan kivonult a sportéletből.

A sportlétesítmények nagyfokú amortizációja figyelhető meg ebben az időszakban. A gyakori átszervezések miatt a munkakörülmények sem tették lehetővé a kellő idő ráfordítását a sportolásra.

A Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó szerveknél 1x2 óra, a Honvéd Vezérkar irányítása alatt álló szervezeti egységeknél napi 1 óra állt rendelkezésre munkaidőben, a fizikai önképzésre, de a legtöbb helyen a gyakorlatban kivitelezhetetlen volt ennek végrehajtása.


A 2001-ben bevezetett változások

Az első három év tapasztalatai sok szempontból a fizikai alkalmasság-vizsgálat felülvizsgálatát indokolták. Az alkalmatlanok száma igen nagy volt (1. táblázat), emellett sokan nem is jelentek meg a felméréseken. A 2001. évtől pedig komoly jogkövetkezményekkel járt, ha valakit alkalmatlannak nyilvánítottak.

- Alkalmas Alkalmatlan Nem terhelhető
1998 25 % 62 % 13 %
1999 46 % 46 % 8 %
2000 51 % 42 % 7 %

1. táblázat: A fizikai alkalmasság-vizsgálat %-os alakulása

A rendszer korrekciójának szükségességét indokolta az is, hogy ebben az időben megnőtt az igény a szerződéses katonák foglalkoztatására, de a fiatalok nem jelentkeztek kellő számban az önkéntes szolgálatra. A kevés számú jelentkezőt leggyakrabban éppen a fizikai alkalmatlanság miatt nem vehették fel.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy legtöbben a 3200 méteres futás minimum szintjét nem tudták teljesíteni, emellett a hanyattfekvésből felülés jelentett gondot abban az esetben, ha a katonának gerincproblémái voltak.

A legfontosabb feladat a követelmények átalakítása volt olyan módon, hogy az állóképességi teljesítmény megfelelő legyen, és legyenek alternatívák bizonyos mozgásszervi betegségek esetén, azaz más motoros teszttel lehessen helyettesíteni a kontraindikált gyakorlatokat.

A 24/2001-es HM rendelet az alábbi   l é n y e g e s   v á l t o z á s o k a t   tartalmazta:

A 4 km-es gyaloglás bevezetése nagy változást hozott a katonák minősítésében. Egyre kevesebb lett az alkalmatlanságot jelentő eredmény, pedig a katonák erőnléte nem változott jelentősen. Ez annak is köszönhető, hogy a gyaloglás igen alacsony intenzitású terhelést jelent, a katonák számára szükséges állóképességet nem veszi igénybe. A szív és a keringési rendszer állapotán keresztül inkább egyfajta alap alkalmasság mérhető vele.

Külön probléma, hogy ugyanannyi a maximális ponthatár a gyaloglás esetén, mint a futásnál, ezért nem érdeke a katonáknak, hogy a megterhelőbb tesztet válasszák.

A pontozásos rendszer nehezebbé teszi a szakember számára, hogy megállapítsa az egyes korcsoportokhoz tartozó követelményeket. A 216 pontos minimum követelményből, és az egyes tesztek során elérhető maximális pontszámból (160;100;100) kiindulva kiszámoltam azokat az értékeket, amiket az egyes motoros tesztek minimum követelményeinek tekinthetünk.


Megjegyzés: 2001: A 2001-ben életbe lépő követelmények számított minimum szintjei
1997: A 12/1997. HM rendelet alapján előírt minimum követelmények
2. táblázat

A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a katonákkal szemben támasztott követelmények csökkentek. A gyaloglás követelményeit összehasonlítva a futás teszt értékelési táblázatával, látható, hogy lényegesen könnyebb dolga van annak a vizsgázónak, aki a gyaloglás alapján kíván megfelelni.

Az 1997 jelű oszlopokban az előző értékelési rendszer minimum követelményei láthatók. Megfigyelhetjük, hogy minden tesztnél, de leginkább a futás esetében enyhültek az elvárások.

Itt a férfiak esetében 82-127, a nőknél 109-171 másodperces könnyítést tapasztalhatunk korosztályonként. Ez már a gyaloglás bevezetése nélkül, önmagában is jelentős változás lett volna.

Az erő számok esetében vagy változatlan követelményeket, vagy szintén könnyítést figyelhetünk meg Ezek alapján érthető, hogy látszólag javult a katonák fizikai állapota. Önmagában a jelenséget pozitívnak mondhatnánk, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a könnyítések az értékelés megbízhatóságának növelése irányába mutatnak. Ezt azonban csak akkor jelenthetnénk ki, ha az általános alap erőnlét vizsgálata lenne a célunk, de harcoló katonák esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Nem indulhat nyugodtan harci feladat végrehajtására az a parancsnok, akinek a katonái nem képesek a 3200 métert kellő iramban teljesíteni.


Az alkalmasság-vizsgálat 2003-as módosításai

Az előzőekben leírt változásoknak köszönhetően javult az állomány teljesítménye, de ugyanakkor szembesültek vele a katonák, hogy a vizsgálat nem tükrözi a harci körülményekből fakadó kondícionális igényeket. Körvonalazódni látszott az a konkrét elvárás, hogy az alkalmasság-vizsgálat igazodjon a különböző beosztásokban várható kihívásokhoz, ennek alapján differenciáltan mást kelljen teljesíteni egy ténylegesen harcoló katonának, mint egy tervezéssel és irányítással foglalkozó magasabb beosztású parancsnoknak.

A 20/2002-es HM rendelet támpontot jelentett a munka elvégzéséhez, ugyanis tartalmazta a Magyar Honvédség munkaköri térképét, ami nagy segítséget nyújtott az egyes beosztások, követelmények szerinti kategorizálásához.

A 4/2003-as HM rendelet, mely a fizikai alkalmasság-vizsgálat módosítását tartalmazza, a beosztás jellegét és a fizikai terhelés nagyságát a teljesítőképesség meghatározó tényezőjeként említi. Ebből kiindulva a fizikai követelmény-rendszer négy kategóriát különböztet meg.

Az egyes munkaköri csoportokba tartozó katonák ugyanazokból a mozgásokból választhatnak, mint eddig, de a 216 pontos minimum követelmény változott.

A felosztás az alábbiak szerint történt:

T1: Alap szintű edzettségi állapot
T2: Közepes szintű edzettségi állapot
T3: Emelt szintű edzettségi állapot
T4: Fokozott szintű edzettségi állapot
216 pont;
230 pont;
240 pont;
260 pont.

A fenti felosztás előrelépés a differenciálás terén. Az, hogy egy katonát hová sorolnak, és ennek megfelelően hány pontot kell elérnie, az a beosztásától és az ebben rendszeresített rendfokozattól függ. Általában az őrnagyi rendfokozat jelent éles határvonalat, ami felett kisebb követelmények érvényesülnek.

A T1-T4 közötti különbségek a következők:

3200 m futás, ill. 4 km-es gyaloglás esetén 60 másodperccel jobb teljesítményt kell nyújtania a T4-es kategóriába sorolt katonának, hogy elérje a minimális pontszámot;

A fekvőtámasz és a felülés gyakorlat során 2 perc alatt 12-vel nagyobb ismétlésszámot kell produkálnia.

A felsorolásból kitűnik, hogy döntő jelentősége volt a követelmények kialakításánál az egyes munkakörökben a katonára váró feladatoknak és kihívásoknak. Az egyes munkaköri csoportok között meglévő különbségek markánsak, feltételezhetően jól kifejezve a katonákra váró feladatok különbözőségét. Ennek tudatában mégis szükséges lenne a további differenciálás, nem csak a követelményekben, de az alkalmazott motoros próbákban is.


A fizikai alkalmasság-vizsgálatban változásaiból levont következtetések

A 90-es évek második felében jelentősen átalakult a katonai alkalmasság vizsgálat rendszere. Az előző évtizedekhez képest lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott a fizikai alkalmasság ellenőrzése.

Az első lépés az Amerikai Szárazföldi Haderőben alkalmazott rendszer átvétele volt.

Az adaptáció során csak a felmérési és értékelési rendszer átvétele kapott megfelelő hangsúlyt, a hozzá kapcsolódó motivációs rendszer, és a felkészülést biztosító háttér kialakítása nem valósult meg. Az értékelési szintek pontosítása nem történt meg a hazai viszonyoknak megfelelően.

Az eltelt évek során számos változást figyelhettünk meg, aminek célja az eljárás tökéletesítése volt. Először szigorú, magas követelményeket támasztó rendszer enyhítésére került sor először, majd a nem kellő elvárásokat megfogalmazó vizsgálati folyamatot a beosztásoknak megfelelően differenciálták, ezáltal megbízhatóbbá téve a rendszert.

Ebben a munkában nagy segítséget jelentett a munkaköri térkép megszületése, ami támpontot adott az egyes beosztásokhoz kapcsolható elvárások megfogalmazásához. A rendszer további tökéletesítésével remény van arra, hogy kialakuljon egy jól használható fizikai alkalmasság-vizsgálati eljárás, ami minden katonát arra ösztönöz, hogy törődjön erőnléte fenntartásával, ezáltal egészségével is, de ne jelentsen túl nagy elvárást azokkal szemben, akik munkaköre nem feltételez komoly fizikai aktivitást.

A változások hátterében két fontos motívum játszott leginkább szerepet. Egyrészt olyan követelménytámasztást kell megvalósítani, mely alapján biztosak lehetünk abban, hogy a harcoló beosztásban lévő katonák megállják helyüket a kiképzések és az esetleges éles bevetések során. Emellett az elvárások nem jelenthetnek túlzottan nagy kihívást a szolgálatra jelentkező szerződéses állomány számára. Ennek az ellentmondásnak a feloldására egyetlen megoldást látok kivitelezhetőnek. Külön kell választani a bejövő állomány alkalmasság-vizsgálatát a katonák évenkénti normakövetelményeitől.

A fejlődésként felfogható folyamat negatívumaként kell megjegyezni, hogy a katonák fizikai fittségének javításához szükséges körülmények kialakítása továbbra is várat magára. Ennek egyik fontos eleme a motiváció, elsősorban a pozitív motiváció, a jó teljesítményt követő megerősítés, amiben nemhogy előrelépés nem történt az utóbbi időben, de a négyfokozatú minősítés kétfokozatúra cserélésével gyengült a motivációs készlet.

Véleményem szerint a fizikai követelményrendszer kialakításának folyamata még nem fejeződött be. Az eddigi folyamat tanulmányozásának köszönhetően jól látszanak azok a legfontosabb lépések, melyek megtétele közelebb visz minket egy olyan rendszerhez, mely megfelelően szolgálja majd a szükséges erőnlét kialakítását és fenntartását a Magyar Honvédségben.


1. számú melléklet

A fizikai alkalmasság-vizsgálatot ismertető dokumentumok

Magyar Honvédség Testnevelési és Tömegsport szakutasítása (Ált/209) Magyar Honvédség 1991.

12/1997. HM rendelet a hivatásos és szerződéses katonák egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról Honvédelmi Közlöny 1997. 12. szám

24/2001 HM rendelet a hivatásos és szerződéses katonák egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról szóló 12/1997 HM rendelet módosításáról

20/2002-es HM rendelet a Magyar Honvédség egyes beosztásaihoz kapcsolódó munkaköri követelményekről Honvédelmi Közlöny 2002. 15. szám

4/2003-as HM rendelet a hivatásos és szerződéses katonák egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról Magyar Közlöny 2003. 10. szám


FELHASZNÁLT IRODALOM