,,A tábornokokból lesznek az egyetemi tanárok?” – kérdezte egy frissen kinevezett orvos professzor Prof. Dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredest, egykori honvéd vezérkari főnököt, a ZMNE Kossuth Kar Biztonság- és Védelempolitikai Tanszékének egyetemi tanárát a Néprajzi Múzeumban, az egyetemi tanárok kinevezési ünnepségén. ,,Dehogy – válaszolta Szenes Zoltán, és két alezredes társára – Prof. Dr. Szabolcsi Róbert alezredesre, a ZMNE Bolyai Kar tudományos és nemzetközi kapcsolatok dékánhelyettesére és Prof. Dr. Rajnai Zoltán alezredesre, ZMNE Bolyai Kar oktatási és minőségbiztosítási dékánhelyettesére – mutatott. A Zrínyiről most hárman kapták meg az egyetemi tanári kinevezést. Szenes Zoltán úgy fogalmazott: szép összhaderőnemi megjelenés volt, egy szárazföldi és egy légierős honvédtiszt mellett ő képviselte a civil kontrollt.

Szenes Zoltánnal egyetemi tanári kinevezése alkalmából beszélgetünk.

– Mire gondolt, amikor a köztársasági elnök úr Önnek és közel száz társának átadta egyetemi tanári kinevezését?

–         Elsősorban örültem. Az oktatási hierarchiában ez a legmagasabb tanári titulus. Számomra ez egy nyugdíj utáni karrier, nagy lehetőségnek tartom, boldog vagyok, hogy sikerült elérni. Az ünnepség alatt arra gondoltam, milyen igaz, amit a köztársasági elnök úr mondott az egyetemi tanárról. Azt mondta, hogy az egyetemi tanár nagy önállósággal bír, nagy lehetőséget kap az önálló oktató és nevelő munkára, ugyanakkor nagy felelősséggel is tartozik. 

–         Egy frissen kinevezett egyetemi tanártól érdemes megkérdezni, milyennek látja ma a Zrínyi Egyetemet?

– Rögtön az elején leszögezem: szeretem az egyetemet. Szívügyem az egyetem. Azt is el kell mondani, hogy a ZMNE nagyon sokat változott, fejlődött az elmúlt 1-2 évben. Nagy beruházásokat hajtottunk végre, infrastrukturálisan megújult az egyetem, komoly informatikai fejlődést értünk el. Az elért eredmények olyanok, hogy azt már érdemes továbbfejleszteni.

Ezért úgy vélem, hogy a következőkben elsősorban a működés fejlesztésére kell figyelni. Egy egyetemet meghatároznak az előadótermei, laborjai és technikai eszközei, de nagyon fontos, hogy milyen az oktatás tartalma, milyen a tananyag, milyen az oktatás színvonala. A legfontosabb dolog, hogy az oktató és a hallgató találkozása, együttműködése a lehető legoptimálisabb legyen. Én, a magam részéről, ma úgy látom, hogy az oktatás az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.

– Pedig éppen most kaptuk meg az oktatási és kulturális miniszter díját, a Felsőoktatási Minőségi Díj Bronz Fokozatát, ami jelzi, hogy az egyetem fejlődik, és ezt mások is látják.

– Igaz, kaptunk egy nagyon szép díjat, de ahhoz, hogy ebből a Bronz Fokozatból Ezüst, és később esetleg Arany Fokozat legyen, további teendőink vannak.

– A teendők abból sajátosságból is fakadnak, hogy a katonák és a civilek együtt tanulnak az Egyetemen?

– Igen. A katonai tárgyakat a civileknek másképp, más tartalommal kell tanítani, mint a katonáknak. Ezt szavakban mindenki tudja, de a gyakorlatban is érvényesíteni kell.

Véleményem szerint ma túlzott önállóságot adunk a szakfelelősöknek, akik sokoldalú vezetői támogatás nélkül nem tudják teljes körűen elérni céljaikat. Annak idején, a Zrínyi Akadémián, az oktatási folyamat tervezése és szervezése sokkal egységesebb és összpontosítottabb volt, mint manapság.

Mondok példát: egy műszaki hallgató is tanul biztonságpolitikát, de neki nem ugyanarra az ismerethalmazra van szüksége egy témánál, mint egy védelem- és biztonságpolitika szakosnak. Vagy: a harcászatot nem úgy kell tanítani egy biztonságpolitika szakos civil hallgatónak, mint a katonának. Nem csak a módszer más, de az oktatás tartalma is. Ugyanaz a tantárgy, ugyanaz az oktató, de más az oktatás anyaga, mélysége, szélessége. Ezt ugyan a szakalapítónak kell követelményként megfogalmaznia és érvényesíteni, azonban megfelelő támogatás nélkül korlátozott lehetőségei vannak.

Vagy nézzük az ösztöndíjas hallgatókat. Bizonyos modern tantárgyi ismereteket be kellene építeni az oktatásukba. Fontos lenne például, hogy jóval több NATO-ismeretet tanuljanak, tantárgyszerűen, hiszen a fiatal tisztek közül nem kevesen 1-2 év csapatszolgálat után már mennek a NATO-ba szolgálni. De akik nem mennek, azoknak is szüksége van friss és pontos ismeretekre a NATO-ról, arról a szövetségről, amelynek a tagjai vagyunk.

– A kinevezési ünnepségen Sólyom László beszélt a bevételcentrikus felsőoktatásról. Önnek mi erről a véleménye?

– Tagadhatatlan, hogy ma a felsőfokú képzés bevételcentrikus, a tömegesség jelei mutatkoznak a felsőfokú oktatásban, és ez nem egészséges. A mi Egyetemünk nincs erre tradicionálisan felkészülve. Ilyen körülmények között az oktató és a hallgató közötti személyes viszony – amely régen megvolt, és ami a rendkívül sikeres angolszász oktatási modellben is jelen van – , egyre gyengül, a szükséges minimumra korlátozódik.

Nincs könnyű helyzetben az oktató. Van olyan tantárgy, amelyiket egy szemeszteren belül csak hat–nyolc tanórában tud tanítani. Nagy erőfeszítést követel tőle, hogy mindenkor korszerű ismereteket adjon át a hallgatóknak. Ráadásul, mivel keveset van velük, nincs is módja megismerni a hallgatókat.

– Hat–nyolc óra alatt egy tantárgyat megismertetni? Mennyit és hogyan kell ahhoz a hallgatóknak önállóan tanulniuk, hogy abból használható tudás legyen? És tanulnak? Spiró György egy interjú alkalmával szomorúan mondta el, hogy saját tapasztalatai szerint az irodalom szakos hallgatók sem olvasnak eleget, nem olvasnak elég jó irodalmat, pedig nekik az lenne a szakirodalmuk.

–         Nehéz kérdés. A levelezőknél általános probléma, hogy kevés az óra, és nem is tanulnak, nem is olvasnak eleget. Legutóbb a nappali és levelező tagozatos hallgatókat együtt vizsgáztattam. Érdekes kísérlet volt, a hallgatók jóformán nem is ismerték egymást, tudásukban is nagyon érezhető volt a különbség.

– A köztársasági elnök a már említett beszédében szóvá tette, hogy bár a felnőtt lakosság 21 százaléka diplomás, közülük sokan szövegértési problémával küzdenek. A végzett hallgatók 20–30 százaléka nem szerzi meg a diplomához szükséges nyelvvizsgát.

–          Ezek intő jelek. Sajnos az a tapasztalat, hogy a hallgatók egy része nem olvas, nem tanul eleget. Nehéz ezen áttörni. Mégis azt kell mondanom, az internet, amelyet a fiatalok szeretnek használni, nagyon nagy ismeretforrás. Igaz, élni tudni kell vele. Nálam a Biztonságelméletek tantárgynál például kötelező olvasmány Machiavelli A fejedelem c. munkája. Mióta tudom, hogy a mű fenn van a neten, nem hivatkozhat senki arra, hogy nem tudta megszerezni a könyvet, és ezért nem tudta elolvasni. De ez csak egyetlen példa. Az interneten számtalan magyar- és idegen nyelvű anyag van fenn, ami megkönnyíti az ismeretszerzést, illetve bővíti annak lehetőségét.

– Mit tehet egy egyetem, hogy a hallgatók színvonalasabb tanulmányi munkát végezzenek, éljenek a felsőoktatási intézmény adta lehetőségekkel, és jó minőségű diplomát szerezzenek?

–   Nálunk például a tanszék komolyan feszegeti a kérdést, hogy ki kellene szűrni első év végén vagy második év elején azokat a hallgatókat, akik alkalmatlanok a felsőfokú végzettség megszerzésére, és nem engedni, hogy diplomához, esetükben nem elég értékes diplomához jussanak. De védenénk az egyetemi színvonalat azzal is, ha az egyetemi szabályozás szankcionálná a plágiumot. Jelenleg ugyanis nincs ilyen szabály.

– Egy egyetemi tanárnak nyilván vannak elképzelései, javaslatai arról, hogyan lehetne ezeket a problémákat megoldani, az oktatás színvonalát tovább javítani?

– Természetesen vannak. Jó lenne, ha az egyetemen lenne egy olyan fórum, ahol kifejezetten az oktatás kérdéseivel, összefüggéseivel elmélyültebben lehetne foglalkozni, beszélgetni, véleményt cserélni. Vannak módszertani konferenciák, de ezek ilyen célra nem használhatók fel. Tarthatnánk például olyan oktatási konferenciát legalább évente egyszer, ahol az előadások mellett vélemények, javaslatok születnének, amelyekkel generálisan lehetne emelni az oktatás színvonalát.

– A hallgató kibocsátásakor dől el, hogy milyen értékes a diplomája. Hol és milyen gyorsan tud elhelyezkedni. A katonai ösztöndíjas hallgatók száz százaléka beosztást kap a hadseregtől. De mi van a civil hallgatókkal? A maguk erejére kell hagyatkozniuk, vagy számíthatnak az Egyetem támogatására?

– Az Egyetemnek intézményesen kellene foglalkoznia a végzősök elhelyezkedésének segítésével. Vannak, voltak erre kezdeményezések, ezeket tovább kellene fejleszteni. Csak például említem, hogy a védelempolitikai államtitkárságon most öt civil státust hirdettek meg másfél éves időtartamra. A pályázat kiíróit is meglepte, hogy 160-an jelentkeztek. Ez azt jelzi, hogy nagy igény van valamilyen közvetítő szerepre.

Az egyetem hosszú távú építkezéséhez, szerintem, hozzátartozik, hogy az elhelyezkedést intézményesen segítsük, és aztán a kapcsolatot tartsuk a már állással rendelkezőkkel, karriert építőkkel. Ők később ,,visszasegíthetnek” a majdani frissen végzettek elhelyezésében. A színvonalas oktató munka, a széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatok mellett ezek adják az egyetem erejét.