Prof. Dr. Rajnai Zoltán okl. mk. alezredest, a Bolyai Kar oktatási és minőségbiztosítási dékánhelyettesét egyetemi tanári kinevezése alkalmából arról kérdeztük, mi mindent kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki egyetemi tanár lehessen.

– Az egyetemi tanárságra szerintem onnantól kezdve kell készülni az embernek, amikor elkezd oktatni. Én 1993-ban kerültem a Zrínyire, akkor még Akadémia volt, onnantól kezdve tudatosan készültem a pályára, egyetemi tanár akartam lenni.

– Hogyan kezdett hozzá?

– Igyekeztem jól tanítani, bekapcsolódtam a kutatómunkába, folyamatosan publikáltam. Az elbírálásnál komoly szerepet kap a nemzetközi ismertség és elismertség. 2001-ben elindítottunk a Francia Vezérkarral egy közös kutatási, oktatási gyakorlatot, melynek lényege, hogy a híradás-informatika területén nemzetközi környezetben szerezzenek a hallgatók és az oktatók gyakorlati tapasztalatokat. A két ország közösen használja a gyakorlaton a technikai eszközöket, elmélyíthetik a tudásukat, újat tanulhatnak, közben nemzetközi kapcsolatokra tehetnek szert, idegen nyelven kommunikálhatnak. Ez utóbbi nagyban segítheti a hallgatókat, hogy nyelvvizsgájukat időben megszerezzék. A gyakorlaton oktatók is részt vesznek, saját témájukhoz kutatási anyagot szereznek, tapasztalatokat gyűjtenek. A hallgatók pedig nem látogatóként, hanem résztvevőként vesznek részt a gyakorlaton. Az oktatás és kutatás közös csúcsa szerintem a gyakorlat, a gyakorlatban való kipróbálás.

Hét éve megy a COMMIT kommunikációs és információs gyakorlat. A gyakorlaton a tiszt a tiszttel, a hallgató a hallgatóval közösen dolgozik, megtanul közösen tevékenykedni multinacionális környezetben, úgy ahogy hivatásos tiszt korában tevékenykedik majd valamelyik misszióban.

– Az ilyen kétoldalú gyakorlatok az évek során bővülni szoktak. A COMMIT-ra is elmondható ez?

– Igen. 2007-ben, amikor Magyarországon tartottuk a gyakorlatot, bővült az együttműködő országok köre, a csehek, szlovákok, románok és a bolgárok is csatlakoztak hozzánk, egyelőre megfigyelőként, de jelezték, hogy szeretnének résztvevőként is jönni. 2010-ben, amikor megint nálunk lesz a COMMIT gyakorlat, ők is jöhetnek.

– Oktatni, kutatni, publikálni, konferenciákon részt venni, nemzetközi kapcsolatokat építeni. Mi van még?

– Legyen nemzetközi ismertsége, elismertsége, annak, aki egyetemi tanár akar lenni, hogy a megszerzett nemzetközi tapasztalatai alapján merjen tréningeket, közös képzéseket kezdeményezni. Persze a nemzetközi elismertséghez kevés, hogy szervez valaki egy-két képzést vagy tréninget. Fontos, hogy a tapasztalatait itthon és külföldön színvonalasan elő is tudja adni. Nekem például négy éve lehetőségem van rá, hogy a Francia Tiszti Iskolán előadásokat tartsak. Másoknak is azt ajánlom, hogy itthon és külföldön kutatómunkájukról, tapasztalataikról magyarul és idegen nyelven előadásokon számoljanak be.

– Ma az Erasmus program segítségével talán könnyebb nemzetközi kapcsolatokat építeni.

– Fontos az Erasmusban való részvétel, még akkor is, ha egyelőre a Katonai Erasmus nem teszi lehetővé, hogy féléveket vagy szemesztereket töltsenek külföldön a katonai ösztöndíjasaink. A lehetőség megteremtése érdekében tárgyalásokat kezdeményeztünk a francia tisztiiskola híradó tanszékével. Igaz, ők még nem tagjai az Erasmusnak, de most dolgoznak rajta. Terveink szerint hamarosan megkezdőd a hallgatócsere, mely mindkét ország tisztjelöltjeinek hasznos lesz. Ez a projekt elsősorban az ösztöndíjas hallgatóknak nyújt majd szakmai továbbfejlődési és idegen nyelv gyakorlási lehetőséget.

– Csak külföldön kell elismertséget szerezni?

– A hazai környezetben is ismertnek és elismertnek kell lenni. Idén tartjuk a 10. Kommunikáció konferenciát, amelyen a hazai és külföldi haderők is megjelennek a fejlesztési képességeikkel. A konferenciasorozat arra ad lehetőséget, hogy a hazai ipar, az innováció szakemberei, akik a fejlesztésekben részt tudnak venni, megismerkedjenek a legújabb kutatási eredményekkel. Negyedik éve közös kutatási programot vezetünk a védelmi szféra számára, amibe beletartozik a haderő, a rendvédelem, a katasztrófavédelem. A konferenciák arra is alkalmat adnak, hogy a közösen elért eredmények a döntéshozók elé kerüljenek, akik ezáltal megismerik a végzett tevékenységet, döntéseikben számításba veszik a kutatás-fejlesztésben létrehozott értékeket.

– Mit tanácsolna egy ambiciózus hallgatónak vagy fiatal tudósnak, ha Önhöz fordulna tanácsért, hogyan folytassa?

– Keresse a lehetőségeket, ne nyugodjon bele a kész válaszokba, keressen új megoldásokat.

Legyen jó tanár, jó kutató, de ez nem elég. Nem tud kellő elismertséget szerezni, ha nem tudja jól bemutatni, prezentálni a tudását, az eredményeit.

– Önt és kollégáját, Szabolcsi Róbertet a közelmúltban nevezték ki a Bolyai Kar dékánhelyetteseinek. Hogyan látja a Kar, illetve az Egyetem helyzetét, milyen feladatok jönnek a következő időszakban?

– Óriási feladatok látok. Terveink megvalósulására legalább egy 5 éves időszakra van szükség. Feladataink között szerepel a képzési kínálat ésszerű bővítése és racionalizálása. Fontosnak tartjuk, hogy az oktatási célok közelebb kerüljenek a hallgatókhoz, mai kifejezéssel élve hallgatóbarát kar kialakításán dolgozunk. Fontosnak tartjuk a székhelyen kívüli képzésünk folytatását, fejlesztését. Komoly PR és médiatevékenységgel szeretnénk az ózdi kampuszunkat és az ott folyó oktatást a határ menti térségekben is ismertté tenni, szeretnénk, ha az országon kívülről is érdeklődnének meghirdetett szakjaink iránt.

A következő időszak nagy feladata számunkra, hogy a védelmi igazgatási és logisztikai szakok akkreditációja után megszerezzük BSc és MSc mérnöki képzéseink akkreditációját.

Ennek sikere érdekében komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Ismerjük a hiányosságainkat, így tisztában vagyunk azzal, hogy mely területekre kell ,,ráerősíteni”.

Az egyetem előtt is komoly feladatok állnak, fel kell készülnünk a tavaszi rektorválasztásra. Fontos, hogy ne törje meg a rektorválasztás azt a lendületet, amely egy modern oktatási képzési rendszer kialakításához nélkülözhetetlen.  

Feladataink vannak a tanóratervezésben, a tantermi kihasználtság javításában, a nemzetközi kurzusok, idegen nyelvi kurzusok szervezésében. Ha ez nem sikerül, a minőségi oktatásból veszítünk.

– Hogyan vélekedik a minőségbiztosításról, mint oktatásért és minőségbiztosításért felelős dékánhelyettes, nyilván markáns véleménye van erről.

– Igen, úgy vélem, a minőségbiztosítási rendszer kialakítása kiemelt feladataink közé tartozik. A Felsőoktatási Minőségi Díj Bronz Fokozata, amit a közelmúltban nyertünk el, kecsegtető, de nem jelenti, hogy megállhatunk, inkább azt jelenti, hogy vannak eredményeink, amit tovább kell fejlesztenünk. Akik nap mint nap a minőségbiztosítással foglalkoznak, azok tudják, hogy hol vannak a fejlesztendő területek. Nem elég például a Minőségbiztosítási Iroda felállítása, a minőséget, illetve a minőségbiztosítás működő rendszerét az oktatásban, az egyetem minden működési területén biztosítani kell. Ez nem akkreditáció kérdése. A felsőoktatásban csak úgy lehet megélni, ha jó minőségű oktatást, szolgáltatást nyújtunk. Csak felsorolásszerűen mondom, a kredit tanácsadáshoz, a (civil) mentori tevékenységhez, a tanulmányi tanácsadói rendszerhez, ma nincsenek meg a feltételek.

– A tömegessé váló felsőfokú oktatás nem mond ellent annak a kívánalomnak, hogy a tanár és a hallgató között minőségi viszony alakuljon ki?

– Nem. Ugyanis nem mindenkinek van szüksége olyan jellegű tanácsadásra vagy olyan jellegű mentori tevékenységre, ami időigényes, ami több lehetőséget körbe jár.  

A legjobbaknak, a legigényesebbeknek, az elitképzésre alkalmasaknak van szükségük személyesebb oktató-hallgató viszonyra. Hozzá kell tennem, hogy nem lehet ez a tevékenység kizárólag a tanszékvezetők, szakfelelősök feladata. A tapasztaltabb kollégáknak, oktatóknak a több alternatívát tartalmazó válaszokra kell törekedniük.

Egri Magdi