,,Öt év múlva, veletek, ugyanitt!”

A csapatzászló bevonulásával kezdődött az a nagyszabású ünnepség, amit az m.kir. Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián, az m. kir. Honvéd Ludovika Akadémián és a Horthy István Honvéd Repülő Akadémián 1939. január 15-én, augusztus 20-án, illetve 1944. augusztus 20-án és november 15-én végzett hadnagyok tiszteletére rendeztek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A Rubin és Vas Díszoklevél átadó ünnepségre az Egyetem Díszterme zsúfolásig megtelt, az egykori hadnagyok közül sokan feleségük, gyerekeik, unokáik körében ünnepeltek.

 Az ünnepséget Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, oktatási rektorhelyettes nyitotta meg. Szeretettel köszöntötte a jubiláló diplomásokat, bemutatta a rendezvény elnökségét: dr. Vadai Ágnest, a HM államtitkárát, dr. Felházi Sándor mk. ezredest, a Kossuth Kar dékánját, dr. Sipos Jenő okl. mk. ezredest, a Bolyai Kar dékánját, Juhász László okl. mk. alezredest, megbízott kancellárt, majd Dr. Vadai Ágnes, a HM államtitkára köszöntötte az egybegyülteket.

Vadai Ágnes államtitkár megtisztelőnek tartotta, hogy a Rubin és Vas Diplomák átadására összegyűlt egykori hadnagyokat köszöntheti. ,,A múltat tiszteld a jelenben, és tartsd a jövőnek” idézte Vörösmarty versét. Majd így folytatta: Ismerni kell, hogy honnan jöttünk, ahhoz, hogy tudjuk hova tartunk. Megemlékezett az idén 201 éves magyar tisztképzésről, majd néhány szóban tájékoztatta az egykori hadnagyokat a tisztképzés mai helyzetéről. Mint mondta: a tisztképzés folyamatos változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, és – hogy megfeleljen a ma és a holnap követelményeinek – ma is a változás jellemzi. Ma a felsőfokú katonai képzésnek több igényt kell kielégíteni, katonát és értelmiségit kell képeznie, és ezt sikerrel teszi.

Az ünnepi beszédet az elismerések átadása, majd ökumenikus hálaadás követte, melynek egyik fő gondolata az volt, hogy hálát kell adni, mert szép életkort ért meg az, aki a Rubin vagy a Vas Diplomáját személyesen át tudja venni.

A Diplomákat Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, rektorhelyettes nyújtotta át meleg szavak kíséretében a jubilálóknak.

Ezt követően beszédében köszöntötte az ünnepelteket. Mint mondta, másodszor érte őt az a megtiszteltetés, hogy az Egyetem vezetése nevében köszöntheti a Rubin és Vas Diplomásokat. Majd így folytatta: a múlt, a jelen és a jövő kéz a kézben haladnak. Ezt fejezi ki, hogy idén először az ösztöndíjas hallgatóink, valamint a civil biztonság- és védelempolitikai szakos hallgatók egy csoportja is meghívást kapott, és részt vett az ünnepségen.

Mint mondotta: akik ebben az időszakban, 1939 és 1944 között végeztek, különös korosztály tagjai. Végigharcolták a háborút, sokan közülük életüket áldozták a hazájukért. A háború után azonban nem fogadta őket üdvözlés, inkább börtön vagy más megpróbáltatás következett. Voltak, akik nem jött haza, és a világ más táján próbáltak élni. De a ludovikás neveltetés miatt ez a korosztály a nehézségek között is megállta a helyét, megőrizte méltóságát. Az m. kir. Ludovika Akadémia magas szinten oktatta a tisztjeit, magas katonai és általános műveltséget adott, amit a polgári társadalom is elismert és irigylésre méltónak tartott. Azok, akik ott végeztek, a legszebb, de a legnehezebb pályát választották.

Kecskeméthy Klára beszédét az ünneplő közönség vastapssal köszönte meg.

Az egykori hadnagyok nevében Damó Elemér nyá. ezredes mondott köszönő beszédet.

Megtisztelőnek tartotta, hogy ő szólhat a Vas és Rubin Diplomásokhoz az ünnepség alkalmából.

Szép beszédét úgy kezdte: ,,Immár öregek vagyunk. Kiöregedtünk. Így azok nevében is megköszönöm ezt az ünnepet, akik már nem tudtak eljönni.” A legfontosabb szó, amit mondhatok – folytatta –, hogy rengeteg munkájuk mellett rólunk sem feledkeztek meg.

Damó Elemér a 65–70 évvel ezelőtti tanár tisztekről is megemlékezett, akik lehetővé tették, hogy most a jubileumi diplomások itt lehessenek. Majd így folytatta: ,,belénk táplálták a becsületességet, a zászló tiszteletét, a bajtársiasságot, a bátorságot, a leleményességet. Megtanították, hogy a közérdek megelőzi az egyéni érdeket. Megtanították, hogy a ránk bízott katonák nem ólomkatonák, hanem emberek. Ennek nehéz időszakokban, különös jelentősége van. Sokszor szidtuk őket, de a nehéz időkben beláttuk, hogy igazuk volt.”

Beszédét a következő gondolattal zárta: ma a régiek gyermekei, unokái veszik át a zászlót. Meg kell őket tanítani mindarra, amire egy mai katonának szüksége van, de nemcsak megtanítani, hanem kemény kézzel képessé is kell tenni őket, hogy megoldják a feladatokat. Ne felejtsük – folytatta –, hogy a gyakorlat közben ejtett verejték vért takarít meg”.

Palágyi Tivadar nyá. alezredes emelkedett szóra.

Köszönetet mondott a ZMNE vezetésének, munkatársainak, akik felvállalták az 1945 előtt avatott tisztek ügyét. Majd hozzátette: az ünneplés nem lenne lehetséges Kakassy Gyula egykori hegyivadász hadnagy nélkül, aki 17 éve végzi önzetlenül a sokoldalú szervezőmunkát a Honvédségi Hagyományőrző Egyesületben. Palágyi Tivadar azt kívánta: öt év múlva ugyanitt találkozhassanak Kakassy Gyulával, aki akkor a Rubin Diploma várományosa lesz.

. S bár a Rubin Diploma után következő oklevélnek egyelőre még nincs neve – mondta Palágyi Tivadar, azt javasolja, öt év múlva Aranyozott Rubin Diplomát kaphassanak az akkor 75 éve végzettek. (Később, az ünnepi ebéden Kecskeméthy Klára elmondta, 75 év után Gránit Diplomát kapnak majd az arra érdemesültek.)    

A diploma átadó ünnepséget követő ünnepi ebédre az egykori hadnagyok és családtagjaik együtt vonultak le az étterembe. A folyosón ilyen mondatok hallatszottak: Szabolcskám, szerbusz! Állj meg Kárlosz! Itt vagy Vincikém?

Palágyi Tivadar javaslatával mindenki egyetértett. Sokan úgy fogalmaztak: ,,Öt év múlva, veletek, ugyanitt.”

Egri Magdi

Fotó: Nehrebeczky Mária

Galéria