 |
Tudományos hétköznapok, tudományos ünnepek
A tudomány és a kutatómunka színvonala egy egyetem életében a legfontosabb minősítő tényező. A november a tudomány szempontjából azért is kiemelkedő hónap, mert ekkor van a Magyar Tudomány Napja, ilyenkor adunk számot elért eredményeinkről az egyetemeken.
Dr. Padányi József ezredest, nemcsak stratégiai rektorhelyettesként, hanem a távollevő tudományos rektorhelyettes helyett is kérdezzük, mi a véleménye a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tudományos életéről?
– Tudományos életünk Janus arcú, kettősség jellemzi. Egyrészt rengeteg jó kezdeményezés van, ami már most érezteti a hatását, például a kutatásfejlesztés területén idén összesen több, mint 300 millió forint értékű pályázatban szerepeltünk eredményesen. Másrészt olyan napi feladatok, mint a folyamatos szervezetfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, még nagyobb figyelmet és komoly erőforrásokat is igényelnek. Az egyetemnek – és ezt bizonyítja az akkreditációs eljárásunk sikere, a közelmúltban elnyert Felsőoktatási Minőség Díj, a doktori iskolák sikerei a – a tudomány erős pontja. De a hétköznapok azt mutatják, hogy ennek az erős pontnak is megvannak a gyengeségei.
 |
Az egyetemi stratégia szolgálatában
– A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Rektori Konferencia és más felsőoktatási fórumok, vezetők a felsőoktatás fejlesztésének irányát a kutatóegyetemek kialakítása és fejlesztése irányában látják. Önnek mi a véleménye erről?
– Egyetértek vele. A kutatás az egyetemi tudományos életet felpezsdíti, az oktatókat és a hallgatókat aktivitásra készteti, a kutatómunka eredménye a gazdasági szereplőkkel együttműködve bekerül az ország vérkeringésébe, ez hosszú távon jó hatással van az oktatásra, felsőoktatásra.
 |
– Elsőrendű feladat, hogy a kutatás-fejlesztést meg kell erősíteni egyetemünk stratégiájában. Még jobban össze kell hangolnunk a részstratégiáinkat annak érdekében, hogy azok az egyetemi stratégiát szolgálják, azzal összhangban legyenek. E nélkül beszélhetünk ugyan kutatóegyetemmé válásról, de ha a humánerőforrások vagy az infrastruktúra fejlesztése – hogy csak két fontos feltételt említsek – nem ebbe az irányba hat, akkor nem tudjuk megvalósítani, amit elterveztünk.
 |
– Fontos feltétele az egyetem további fejlődésének az akkreditáció sikere.
– Örömmel jelenthetem, hogy épp a napokban értesültünk róla, 8 évre akkreditálták Egyetemünket. Ez örömteli az egész Egyetem számára, megnyugtató a megrendelőink, gazdasági partnereink számára, és vonzó lehet a felsőoktatásba igyekvő érdeklődő fiatalok számára is. Hangsúlyozom azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni, inkább azt jelenti, hogy érdemes és kell folytatni.
Két nap hosszabbítás
Elkészültek a TDK-s dolgozatok a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Az eredeti, október 30-i leadási határidőt a szervezők két nappal meghosszabbították, mert látták, hogy nagyon sok dolgozat már majdnem készen van, de még nincsen befejezve. Egy hétvége ilyenkor nagy lehetőségeket rejt magában. Egy óra is nagy idő, mondja dr. Kállai Attila alezredes, az Egyetem Tudományszervező Központjának vezetője. Egy óra alatt még egyszer el lehet olvasni a dolgozatot, el lehet végezni az utolsó javításokat.
A Tudományszervező Központ hónapok óta készül a tudomány napjára. Már október végén elkezdődtek a konferenciák, viták, tudományos rendezvények, és az utolsó konferenciát december 3-án rendezik.
A témák rendkívül szerteágazóak. Szerepel a tematikában a katonai logisztika, a válsággócok kultúrtörténeti háttere, a globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság biztonságpolitikai vonatkozásai, a robothadviselés, a követelmények – kihívások – megfelelések a nemzetközi válságkezelő műveletek tükrében.
A tudomány napi rendezvények csúcspontja az Ünnepi Szenátus Ülés. Itt történik az arra érdemesültek doktorrá avatása és a magas rangú tudományos elismerések átadása azok számára, akik egész életüket a tudomány szolgálatába állították.
Első lépések a tudomány felé
Sok fiatal ember vágya az Egyetemen, hogy tudományos eredményeket érjen el, tudóssá váljon. Ehhez az út a tudományos diákköri munkával kezdődik – mondja Németh András százados, aki elkötelezetten támogatja és segíti a fiatalok törekvéseit.
– Ha megkérdeztük Padányi József véleményét, aki az Egyetem stratégiai vezetője, most Önnek is, mint a Bolyai Kar Tudományos Diákköri Tanácsa elnökének felteszem a kérdést, milyennek tartja az Egyetem tudományos életét?
 |
– Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: pezsgő. Évente több tucat hazai és nemzetközi konferenciát szervezünk Egyetemünkön a képzéseinkhez kapcsolódó tudományterületeken, miközben az utánpótlás is fejlődik a karokon működő tudományos diákkörökben.
Véleményem szerint, manapság nem is a tudományos élet aktivitása adja számunkra a fő feladatot, hanem az elért tudományos eredmények népszerűsítése és a fiatalok számára hozzáférhetővé, feldolgozhatóvá tétele, érdeklődésük felkeltése érdekében. Az ismeretterjesztés már középiskolás kortól fontos szerepet játszhat a tudományos utánpótlás nevelésben, ezért ez is fontos feladatunk.
– Hogyan tudják tudományos munkára ösztönözni a fiatalokat?
– Szerintem a válasz egyértelmű. A hallgatók motiválásának leghatékonyabb eszköze a személyes példamutatás. Ha az oktatók és kutatók a saját szakterületükön végzett tudományos munkásságukat, illetve eredményeiket közérthető formában tudják közvetíteni, az felkeltheti a hallgatók érdeklődését az adott témák iránt, ahonnan már csak egy lépést kell tenniük azok mélyebb megismerése felé. Ha jól csináljuk, ,,észre sem veszik”, hogy tudományos munkát végeznek. Ha rosszul, egy életre elvehetjük a kedvüket. Ellenben, ha a hallgató megtapasztalja a felfedezés, illetve az új létrehozásának örömét, már a nehézségek sem fogják letéríteni a helyes útról. Az esetek többségében sokáig kell dolgozni addig, amíg az első eredmények láthatóvá válnak. A hallgatói kutatómunka első eredménye egy TDK-n való tisztes helytállás, egy helyezés, egy különdíj.
– Persze úgy nehéz kutatómunkát végezni, ha kevés idő áll rendelkezésünkre, és annak beosztása sem kizárólag tőlünk függ. Ez elsősorban a katona hallgatóknak jelent nehézséget. Idén az EHÖK kezdeményezésére, a tudományos rektorhelyettes közbenjárására, a hallgatói tagozat parancsnoka hozzájárult, hogy azok a katonai ösztöndíjasok, akik TDK-ra készülnek, felmentést kapjanak egyes délutáni foglalkozásokról.
Hogy állsz a TDK-val?
– Minden diákköri hallgatónak, aki dolgozatot ad be, van témavezetője. Mi a témavezető felelőssége?
– Ha sikerült a hallgató érdeklődését felkelteni, az elején van egy fellángolás, azonban ha jönnek az első nehézségek, ez gyorsan lelohadhat. Ha a témavezető ilyenkor nem tartja benne a lelket, előfordulhat, hogy a hallgató végleg feladja. Én témavezetőként örömömet lelem a munkámban, hiszen láthatom, ahogy lépésről lépésre fejlődnek és önállósodnak a hallgatóim.
A diákkörökről, melyben a kutatások egy jelentős része zajlik, fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár önszerveződő közösségek, nagy szükségük van a tapasztalt oktatók segítségére. A tagtoborzás elősegítése érdekében én például a foglalkozásokon megpróbálom felmérni, hogy kik azok, akiket képességeik alkalmassá tehetnek kutatómunka végzésére, majd igyekszem felkelteni az érdeklődésüket, és folyamatos konzultációkkal megpróbálom fenntartani azt.
– A kutatáshoz, a tudományos diákköri kutatáshoz is pénzre van szükség.
– A pénz nem lehet elsődleges szempont a tudományos diákköri kutatások esetében, bár vannak jelentősebb anyagi ráfordítást is igénylő, elsősorban gyakorlatias kutatások, fejlesztések. Nagyobb anyagi ráfordítást a diákköri tevékenység eredményeinek bemutatására szolgáló legfelsőbb fórum, a tudományos diákköri konferenciák megszervezése és lebonyolítása követel, amire az Egyetem költségvetése biztosítja a legfőbb forrást. Természetesen az Egyetem más szervezeteihez hasonlóan mi is rendszeresen pályázunk konkrét célok megvalósításához szükséges forrásokra. A célokhoz, meglevő tervekhez rendelik a forrásokat.
És mi motiválja az oktatókat, kutatókat, hogy konzulensei, segítői legyenek a hallgatóknak?
 |
|
|
 |
– Szerintem sokakat motivál a hallgatók tudományos nevelésének eszméje, fejlődésük tudata és az ezzel járó erkölcsi elismerés. Pénzt keresni nemigen lehet ezzel a tevékenységgel, ehhez elkötelezettség, egyfajta hivatástudat szükséges.
Milyen a színvonal?
Németh András nemcsak a Bolyai Kar Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke. A Korszerű Katonai Híradó és Informatika Rendszerek Tudományos Diákkör, melynek vezetője, a maga közel 20 tagjával az egyetem legnépesebb diákköre.
– Lehet már sejteni, milyen lesz az idei TDK dolgozatok színvonala?
– A hallgatók felkészülésével elégedett vagyok. A hallgatói kezdeményezésre most november 2-ára módosított határidő is mutatja, sokan az utolsó pillanatokig dolgoztak.
– A dolgozatok színvonala egyébként nem homogén. Vannak egészen kiváló munkák, de vannak gyengébbek is. Ez szerintem nem is a hallgatók hibája elsősorban. Egy lelkiismeretes konzulensnek a pályamunka készítésének időszakában folyamatosan terelgetnie kell a hallgatót, hogy a tőle telhető legmagasabb színvonalú munkát végezzen, és ha muszáj, azt is tudni kell kimondani, hogy ,,majd jövőre megpróbáljuk”.
A konferenciára visszatérve, az igazi megmérettetés november 19-én lesz, azt követően, hogy két bíráló már értékelte a dolgozatot. Az a szabály, ha a két bíráló értékelése 17 pontnál nagyobb mértékben tér el, akkor egy harmadik bírálónak is kiadják a dolgozatot.
– Hogy állnak össze a hallhatói kutatási témák?
– Több forrásból. A különböző szakmai szervezetek és a tanszékek megmondják, mire van szükségük, illetve mit tudnak felvállalni. Én azonban annak örülök a legjobban, ha a hallgató magától jön oda, hogy talált magának olyan témát, ami őt nagyon érdekli, és útbaigazítást kér.
Ezek a fiatalok húsz év múlva…
– A diákkörökben tevékenykedő fiatalokból kerülnek ki a jövő kutatói, tudósai. Mit gondol, az Ön pályája hogyan alakul 20 év múlva?
– Ez nehezen tervezhető ilyen távlatban. A katonai és a tanári pálya nem mindig fut párhuzamosan, és nem is mindig fér össze. Ez a kettősség eddig is végigkísérte pályámat. Amikor katona lettem, megkérdezték, mi akarok lenni „ha nagy leszek”. Nyilván azt válaszoltam, hogy vezérkari főnök. Persze, jó, ha az embernek van becsvágya, és távoli célokat is tűz ki maga elé, de hogy a valóságban kiből mi lesz, az sok tényezőtől függ. Fontos, hogy valaki hogyan végzi a munkáját, hogyan ismeri el őt a környezete, elöljárói, kollégái, tanárai, hallgatói, a „szakma”. Amit ma biztosan tudok, hogy bárhogy is alakul pályafutásom, a hallgatók tudományos tevékenységével addig szeretnék foglalkozni, amíg azt tartalommal meg tudom tölteni, abban örömemet lelem. Ezek a fiatalok 20 év múlva felelős beosztásokban lesznek. Parancsnokok, vezetők, akikben az emberi és tudományos nevelés szelleme, az igényesség tovább él, és ők is továbbörökíthetik azt pályájuk során. Ez a gondolat pedig komoly felelősséget ró a mindenkori oktatói karra.
Egri Magdi
| |
