A kutatási téma fontosságát és aktualitását, s a téma iránti széles körű szakmai érzékenységet is jelzi, hogy a műhelyvitán Prof. Szabó Miklós akadémikus, Prof. Szabó János rektor mellett közel félszáz érdeklődő is részt vett – egyebek között egyetemi tanárok, volt és jelenlegi vezető beosztású tábornokok, protestáns tábori püspök; dandárparancsnokok, szakszervezeti vezetők, alapítványi elnökök, akik túlnyomó többsége hozzá is szólt a műhelyvitában, s elmondta véleményét a dolgozatban foglaltakkal összefüggésben.

A műhelyvita elején a jelölt rövid összefoglalást adott kutatási eredményeiről, melyet annak a mottónak a felidézésével kezdett, amely mindvégig vezérfonálul szolgált a disszertációját megalapozó, gyakorlat-orientált önálló tudományos kutatása során: ,,Minden elképzelés annyit ér, amennyi megvalósul belőle!” Miután a vizsgálati témakör aktualitásáról, a tudományos probléma meghatározásáról, a kutatási célokról, elméleti és empirikus hipotéziseiről és módszertanról is szót ejtett, a jelölt felhívta a figyelmet arra, hogy: „A humánerőforrás-gazdálkodás a Magyar Honvédségben (korábban a Magyar Néphadseregben) a szerződéses szolgálati viszony bevezetése előtt alapvetően csak a hivatásos állományra terjedt ki, hiszen a sorállomány rendelkezésre állása törvényileg biztosított volt. A szerződéses jogviszony bevezetése azonban egy teljesen új szemléletű humánerőforrás-gazdálkodást követel a parancsnokoktól, a munkáltatóktól, magától a szervezettől. Ez többek között azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek versenyképessé kell válnia a munkaerőpiacon annak érdekében, hogy a minőségi és mennyiségi toborzás egyaránt biztosított legyen. Megfelelő javadalmazási és ösztönző rendszert kell működtetnünk, hogy a megszerzett és kiképzett munkaerőt – a honvédség számára ideálisnak nevezhető szolgálati ideig – képesek legyünk megtartani. Ezzel együtt gondoskodni kell a katonák emberi értékeinek megőrzéséről, piacképességük további biztosításáról, és nem utolsósorban a munkaerőtől történő megválás szakszerű és humánus előkészítéséről, illetve végrehajtásáról. Arról, hogy a szervezetből kiváló katona a lehető legkisebb ’töréssel, megrázkódtatással’, kellő erkölcsi, szellemi vagy anyagi támogatás mellett térjen vissza a polgári társadalomba, annak munkaközösségébe, mégpedig olyan formában, hogy az ne csak az egyén, de a társadalom számára is előnyös és hasznos legyen.”

Az előadás végén a doktorandusz összefoglalta hároméves kutató munkájának eredményeit; rámutatott az egyéni, a honvédségi és a társadalmi igények összehangolásának jelenleginél fokozottabb szükségességére, s felhívta a figyelmet a lehetséges további kutatási irányokra, területekre, majd ajánlásokat, javaslatokat fogalmazott meg a kutatási eredmények alapján.

Benkő altábornagy következtetésként megállapította: a haderő humánerőforrás-gazdálkodási rendszerére az egyik legfontosabb környezeti hatást valóban az gyakorolta, hogy az utolsó sorkatona leszerelését követően a Magyar Honvédség új helyzetbe került, mert a megfelelő szerződéses katonaállomány „megszerzése és megtartása” végett ki kellett lépnie a civil munkaerő-piacra, s be kellett szállnia a munkaerőpiacon a kívánatos humán erőforrásért folyó, nem ritkán meglehetősen éles versenybe. A rekonverzió rendszere a haderőben a jelenleginél tervszerűbben, szervezettebben, előrelátóbban és preventív jelleggel kell, hogy működjön, melynek építenie kell a megfelelő késztetéssel felkeltett önaktivitásra, felelősségtudatra is.

A maratoni, háromórás műhelyvitában hozzászóló érdeklődők mindegyike egyöntetűen támogatóan nyilatkozott. Többen azt is kiemelték: az értekezés több éves, körültekintő elméleti és

empirikus katonaszociológiai kutatás eredményeként született egy olyan szakember tollából, akiben egyszerre ölt testet a célorientált; gyors, határozott, ámde mégis mindig megfontolt döntések meghozatalára törekvő, alárendeltjeiért felelősséget érző, magas rendfokozatú parancsnok – s a lehetőség szerint minden lehetséges alternatívát alaposan megfontoló kutató. Egyebek között ezért is van fontos üzenet értéke annak, hogy a doktorandusz önálló kutatási eredményeire támaszkodva kimutatta és megfogalmazta: az önkéntes haderő foglalkoztatáspolitikájának következetes végrehajtásakor a magas szintű követelménytámasztáson alapuló toborzás, a szolgálat alatt folytatott tudatos felkészítés és kiképzés és a megtartást elősegítő programok mellett a korábbi időszakban meglévőhöz képest nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkahelyről való kilépés szakszerű végrehajtását és a sikeres munkaerőpiaci reintegrációt elősegíteni hivatott rekonverzió komplex rendszerének mielőbbi, átfogó és a  decentralizációra hangsúlyt fektető  intézményesítésére.

A doktori (PhD-)disszertáció tervezetével összefüggésben a műhelyvitában hozzászólók között volt számos olyan, magas tudományos fokozattal is rendelkező személy, aki korábbi, illetve jelenlegi beosztásában a kutatás témakörével kapcsolatban érintett területeken dolgozott, illetve dolgozik, s kell(ett), hogy döntéseket hozzon. Így a műhelyvita során elmondta véleményét:

– két egykori vezérkari főnök – dr. habil Deák János nyá. vezérezredes és prof. dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes;

– a szárazföldi erők egykori parancsnoka, Győrössy Ferenc ny. altábornagy;

– a ZMNE egykori és jelenlegi rektorai – prof. dr. Szabó Miklós akadémikus, az MTA rendes tagja, a ZMNE volt rektora; prof. dr. Szabó János, a ZMNE jelenlegi rektora;

– a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség egykori és illetékes döntéshozói –  dr. Lakatos László okl. mk. vezérőrnagy, c. egyetemi tanár, a HM főosztályvezetője; a HM Személyzeti Főosztály vezetőjének képviseletében Horváth János ezredes, főosztályvezető helyettes; dr.habil Krizbai János ezdredes, egykori HM humánpolitikai főosztályvezető helyettes, dr. Szombath Csaba nyá.ezdredes., volt HM kommunikációs főosztályvezető, dr. Hajós Dezső nyá.ezredes., volt HM kommunikációs főosztályvezető helyettes;

– a honvédségi érdekartikulációs és érdekaggregációs szervezetek; szakszervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetek számos képviselője – Szekeres István nyá. dandártábornok, a Katonák a Törvényességért és a Jogbiztonságért Közhasznú Alapítvány elnöke; Mészáros Géza ezredes, a Honvéd Szakszervezet elnöke, Szelekovszky Ernő, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör részéről;

– a leginkább érintett parancsnoki állomány képviselői – egyebek között Orosz Zoltán vezérőrnagy, az MH ÖHP parancsnokhelyettese; dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövész Dandár parancsnoka;

– valamint a ZMNE számos professzora, vezető oktatója – prof. Malomsoki József, prof. Harai Dénes, prof. Szternák György nyá.ezredesek; dr. Felházi Sándor ezredes., a ZMNE KLHTK dékánja.

Számos írásbeli vélemény, hozzászólás is érkezett a disszertáció tervezetében megfogalmazott gondolatokkal, kutatási eredményekkel kapcsolatosan – egyebek között dr. Farkas Jánostól, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem prof. emeritusától; dr. Holló József nyá. altábornagytól, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójától; prof. Bus Gábor ezredestől, az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítési Parancsnokság parancsnokától; Sulyok János dandártábornoktól, a HM Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség vezérigazgatójától; Huszti András dandártábornoktól, a 25. Klapka György Lövészdandár parancsnokától, Varga László dandártábornoktól, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Tüzér Ezred parancsnokától, prof. Kecskeméthy Klára ezredestől, a ZMNE oktatási rektorhelyettesétől és prof. Padányi József ezredestől, a ZMNE stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettesétől; prof. Bolgár Judit nyá. ezredestől; dr.Révész Gyula ezredestől, Sásik László  nyá. ezredestől, a „A katonák munkaerőpiaci reintegrációjának képzési programja” elnevezésű, egyebek között Norvégia finanszírozásával jelenleg folyó projekt menedzserétől, Gyuris Mihály nyá. ezredestől, a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítvány vezetőjétől – aki egyúttal az említett projekt  végrehajtására létrejött konzorcium vezetője és koordináló projektgazda szervezet képviselője is – , valamint  Nyisztor László ezredestől és Nyers József ezredestől. Mind a 14 írásbeli vélemény egyértelműen támogató állásfoglalást fogalmazott meg.

Benkő Tibor a kiváló hangulatú műhelyvita után megköszönte a hozzászólók véleményét, a javaslatokat, majd meggyőzően válaszolt a feltett kérdésekre.

A műhelyvita során a bírálók egyöntetűen megállapították, hogy a témaválasztás rendkívül aktuális, a dolgozat minden tekintetben megfelel a PhD-értekezésekkel szemben támasztott formai és szakmai követelményeknek, az értekezés tervezete számos új tudományos eredményt tartalmaz, s mindannyian javasolták a PhD-értekezés tervezetének további eljárásra bocsátását újabb műhelyvita nélkül.

Tudományos témavezetői minőségemben ez úton is szeretném megköszönni mindazon kedves érdeklődők véleményét, akik akár személyesen tisztelték meg jelenlétükkel a műhelyvitát, akár írásban küldték el a disszertáció tervezetével kapcsolatos véleményüket, javaslataikat a jelölt részére.

Dr. habil. Kiss Zoltán László alezredes,

tanszékvezető egyetemi docens, tudományos témavezető

Fotó: Szita Róbert