A 2010-es év is jeles eseményeket, rendezvényeket tartogat a hallgatók és oktatók számára egyaránt, melyek megszervezésével és lebonyolításuk biztosításával újfent egyetemünk és a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar büszkélkedhet.

Február első hetében került sor a 10 hónapos felsővezetői tanfolyam keretében egy egyhetes, képzésre, amelybe a vezérkari tanfolyam résztvevői mellett civil hallgatók is betekintést nyerhettek a szakkollégium szervezésében.

Az átfogó munkafolyamat során alkalmunk volt megfigyelni egy szimulált háborús konfliktus kezelésének és megoldásának folyamatait, különösképpen a békekikényszerítés és békefenntartás lépéseit. A hallgatók ,,szemtanúi” lehettek olyan váratlan nehézségeknek, melyek egy valós missziós tevékenység során is előfordulhatnak, valamint ezek felszámolását célzó lehetséges katonai megoldásokra is láthattunk példákat. Én, mint jövendőbeli szakkollégista, kaptam lehetőséget arra, hogy részt vegyek a tanfolyamon.

A tisztek és hallgatók három külön csoportban dolgoztak (Hadművelet, CIMIC, Logisztika), ahol további három kisebb egységre bontva tevékenykedtek. Ide osztottak be bennünket is.

Nagy volt az összhang a civilek és katonák között, mindenki próbálta a legtöbbet kihozni magából, és a kölcsönös segítségnyújtás is érvényesült az együtt töltött négy napban.

Végig jó hangulatban folyt a munka, azonban a kellő komolyságot megkövetelő feladatokból mi is kivettük a részünket, és főként információ és adat, valamint képanyag gyűjtésével bíztak meg bennünket, így egy-két apró dologgal mi is hozzájárultunk a sikeres munkavégzéshez.

Rengeteg új információval gazdagodtunk, ami a tapasztalatszerzés szempontjából elengedhetetlen a katonai és biztonságpolitikai szakterületen egyaránt. Sikerült egy átfogóbb képet kapnunk magáról a  hadászati tevékenységről, ízelítőt kapva annak sikereiről és buktatóiról.

Megfigyelhettük mennyire fontos az összehangoltság, a feladatra való maximális összpontosítás és a részletes, minden apróságot figyelembe vevő kidolgozás.

Az első napokban felmerülő katonai szakszavaktól és kifejezésektől való idegenkedés lassan alábbhagyott, és ahogy telt az idő, egyre több ismeretet tudhattunk a magunkénak.

Érdekes mozzanata volt a tanfolyamnak a sajtótájékoztató, ahol a vezérkari tanfolyam résztvevőinek a médiával szorosan együttműködve kellett szólnia a közönséghez a kialakult helyzettel kapcsolatban. A civil hallgatók újságírói szerepbe bújva tehették fel kérdéseiket.

A közönség soraiban ülve rá kellett jönnünk, mennyire fontos a médiával való törődés, bánásmód, talán a misszió sikere is függhet a médiával való jó viszonytól. A szóbeliség ezen a területen is jó kell, hogy legyen, mert koncentráció nélkül képtelenség egy-egy váratlan, néha meghökkentő kérdésre kiegyensúlyozott választ adni.

Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy ilyen magas rangú eseményen, és ajánlom mindenkinek, aki hasonló tapasztalatokat kíván szerezni a jövőben.

Baranyi Réka-BVA-2010.02.08.