 |
Wallerstein professzor a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen
A kapitalizmus az kapitalizmus
Immanuel Maurice Wallerstein professzor 2010. február 18-án a déli órákban érkezett Párizsból Magyarországra, ahol Szekeres Imre honvédelmi miniszter és az egyetem vendégeként tart előadásokat a következő napokban Budapesten és Veszprémben. Majd részt vesz a tiszteletére rendezett Ünnepi Szenátus Ülésen, melyen a Zrínyi Egyetem Szenátusa Tiszteletbeli Doktori Címmel tünteti ki.
Délután háromra az egyetem hatalmas lejtős termei a zsúfolásig megteltek Wallerstein professzor előadására, melyben elsősorban az USA, Európa és Oroszország stratégiai választásait taglalta, és válaszolt a felvetődő számtalan kérdésre. Az előadást kivetítőn is nézhette a több száz résztvevő, és akik egyik nagy előadó teremben se fértek be, online is figyelemmel kísérhették az előadást.
Érthető a rendkívül nagy érdeklődés: Wallerstein professzor ma a világ egyik legnagyobb hatású szociológus professzora, aki megalkotta a centrum-periféria elméletet, akinek kapitalizmusról alkotott nézetei nagy érdeklődést és nagy vitákat váltanak ki világszerte.
Az előadást prof. dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes, az MTA Hadtudományi Bizottságának elnöke moderálta.
,,Harminc éves háború”
Wallerstein professzor, miután szeretettel köszöntötte hallgatóit, abból indult ki, hogy az országok geopolitikai választásai a nemzeti érdekeik alapján születnek. Majd azzal folytatta, hogy a rivalizáló országok között megdöbbentően eltérő nemzeti érdekek vannak.
A mostanra kialakult helyzet megértéséig a 19. század végéig nyúlt vissza, amikor az addigra kialakult hatalmi erőviszonyok kezdtek eltolódni az Egyesült Királyság irányából az USA és Németország irányába. A két utóbbi között ekkor kezdődött meg az a 30 évig tartó rivalizáció, melyben eldőlt, ki tudja megszerezni a világban a gazdasági hegemóniát. Mint tudjuk, az 1914-től 1945-ig tartó harcból az USA jött ki győztesen. A rendkívül pusztító második világháború a nyugati partoktól Japánig tönkretette a gazdasági infrastruktúrát, egyedül az USA jött ki érintetlenül ebből a pusztításból.
Az új világrendben így az USA meg tudta fogalmazni igényeit a Szovjetunió ellen. A professzor hangsúlyozta, ennek egyetlen akadálya a Szovjetunió katona ereje volt. Köztudott, hogy a kompromisszumot Jaltán kötötték meg a győztes hatalmak. A világot az USA és a Szovjetunió között 2/3-ad 1/3-ad arányban osztották fel. Megtörtént a gazdasági különválás is: az USA felelősséget vállalt a világ hozzá tartozó részéért, ezt a Marshall terv, később az USA- és Japán közötti megállapodások fémjelezték, a Szovjetunió szabad kezet kapott a saját területén, ezt fémjelezte a KGST stb.
Vannak határai a függetlenségnek
A professzor nagy vonalakban vázolta azt az időszakot, amikor az USA a termékeit csak az USA-ban tudta eladni, és bemutatta azt a folyamatot, ahogyan az USA tovább tudott lépni gazdasági kapcsolatai terén Nyugat-Európa és Japán felé.
A 60-as évek végén azonban azzal, hogy egyre függetlenebbé váltak a nyugat-európai országok, már nem elégedtek meg a szatelit-ország szerepével. Így az USA hegemón szerepe csak a 70-es évekig volt töretlen. A professzor bemutatta, hogy az USA hogyan engedte partneri szerepbe addigi szatelit-országait. ,,Részt vehettek a döntésekben (G-7, Davos), kicsit függetlenebbek lehettek, de vannak határai ennek a függetlenségnek.”
Ettől kezdve az USA-nak tárgyalnia kellett a Nyugat-Európai országokkal, s egyre több dologban figyelembe kellett venni az európai országok érdekeit.
Áttérve a gazdasági tényezőkre a professzor elmondta, a tőke úgy viselkedik, hogy ha a termelésből nem tud nyereséget szerezni, akkor a finanszírozáson keresztül – ahogy fogalmazott – a ,,spekuláción” keresztül teremti meg a nyereséget. Ez azonban újra és újra válságokhoz vezet.
Nem váltották meg a világot
1968-ban, hangsúlyozta Wallerstein, más és más okból, de világszerte felkelések, diák- és munkás megmozdulások fejezték ki, hogy az emberek elégedetlenek a fennálló viszonyokkal. Helyi magyarázatok vannak a 68-as történésekre, de két közös vonásuk van, mondta a professzor. Az egyik, hogy így fejezték ki az emberek, hogy nem tetszik az USA hegemón szerepe, valamint az, hogy a Szovjetunió összejátszik az USA-val.
A másik ok az úgynevezett régi baloldal viselkedése. A régi baloldal (amely a kommunista pártokból, szociáldemokráciából, a 2. és 3. internacionáléból, a nemzeti felszabadító mozgalmakból állt) ideológiája azt volt, hogy először meg kell szerezni a hatalmat, utána meg kell váltani a világot. De a világ nem változott meg attól, hogy a hagyományos baloldal a világ egyharmadán hatalomra került.
Sztálinig jól mentek a dolgok
Elemezte a professzor, hogy mi történt az 50-es évektől kezdődően a Szovjetunió helyzetének szempontjából. Mint fogalmazott: Sztálinig jól mentek a dolgok. Később, Hruscsov idejében a hatalmat megtartották, de nem volt már Gulag, a régi helyzetet nem tudták fenntartani. A következő időszak az elkezdett és félbehagyott reformok időszaka volt, ezt követték Gorbacsov reformjai, amelyben a katonai eszkalációt csökkentette, s a kelet-európai országokat ,,szabadjára engedte”, egy kicsit lemásolva azt a folyamatot, amit az USA tett meg, amikor egykori szatelit-országainak nagyobb önállóságot adott. Gorbacsov azonban nem számolt az orosz nacionalizmussal, mondta a professzor, ami végső soron Gorbacsov bukását és a Szovjetunió összeomlását okozta.
Érdekes összefüggése volt a professzor előadásának, amikor arról beszélt, hogy az USA ellenére következett be a Szovjetunió összeomlása, véleménye szerint az USA ,,elvesztette” és nem megnyerte a hidegháborút. Elvesztette ugyanis az utolsó érvet, ami miatt hivatkozhatott volna arra, hogy erős szövetségesei legyenek a nyugat-európai országok.
.
Az Unió félúton van
Új szakasz kezdődött a geopolitikában az 1989-es évben, amikor a függetlenné vált kelet-európai országok bejelentették: integrálódni szeretnének Európába. Ez új pozícióba hozta Európát és az USA-t is. Az Európai Unióról elmondta, Európa történetét tekintve az Unió figyelemre méltó siker. De csak félúton vannak a fejlődésben. Az EU nem egy szövetségi állam, különböző fejlettségi szintű országok érdekeit nehéz összeegyeztetni. A jövőt tekintve az EU nem oldja meg sem Oroszország, sem Törökország gondját.
Multilaterális világ
Az USA 1980-ig egyedül vezette a világot. Mára azonban a világ multilaterálissá vált. Bár az USA nagyon erős ország, a világ leggazdagabb országa, övé a világ legnagyobb hadserege, de ez az erőfölény csökkenőben van. Ahogy a professzor fogalmazott: hiába az USA-é a legnagyobb haderő, nem használhatja ezt az ütőerőt, mert nem elég erős ahhoz, hogy valóban kikényszerítse azokat a nagy változásokat, amelyekre szüksége volna ahhoz, hogy hegemón szerepét újra érvényesíthesse. Haderejével csak fenyegetni tud, nem tudja használni.
Wallerstein professzor a nagysikerű előadás után több kérdésre válaszolt. A hatalmi pólusokkal kapcsolatban elmondta, hogy ma az USA, Francia- és Németország együtt, Oroszország, Kína Japánnal együtt, India és Irán vagy akár Dél-Afrika is elég erős ahhoz, hogy hatalmi pólusként lépjen fel a világban, vagyis elég erősnek gondolja magát ahhoz, mondta a professzor, hogy más pólusokkal tárgyaljon.
Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt lát a világgazdasági válság megoldására, a professzor így válaszolt. ,,Úgy hiszem, a politikusok munkaköri kötelessége, hogy optimisták legyenek és a lehető legrózsásabb képet fessék az emberek elé. Én nem vagyok politikus. A pénzügyi válság jelentős dolog. Ebben a válságban élünk, és szerintem nem lesz jobb a következő években sem. Túl sok alapvető dolgot nem tett az USA kormánya annak érdekében, hogy a válságot megoldja, csak pénzt nyomott a gazdaságba. Ez a pénz elfogy, és a kongresszus nem fog újabb és újabb összegeket megszavazni. A következő időszakban a kormányoknak adót kell növelni, csökkenteni kell a szolgáltatásokat. Ennek hatására a világ egy présbe kerül, amelyben a protekcionizmus irányába fordulunk. Ellenezzük majd, de gyakoroljuk.”
Elhangzott egy kérdés az államkapitalizmusra vonatkozóan is. A professzor elmondta: a kapitalizmus az kapitalizmus. Annyi a különbség, hogy az állam kezeli a dolgokat, de végül is a tulajdonos, a tőkés dönt a kérdésekben.
A végig érdekes, nagy tetszést kiváltó előadás után a professzor dedikálta könyveit, illetve interjút adott a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának.
Egri Magdi
Fotó: Nehrebeczky Mária
| |
