A relativitás elmélete
Interjú Prof. Dr. Horváth Istvánnal egyetemi tanári kinevezése alkalmából
Professzor Dr. Horváth István annak a fiatal, ambiciózus kutatógenerációnak a tagja, amely tudományos munkája mellett fontosnak tartja a felsőoktatásban való aktív részvételt is. Horváth professzor több alkalommal kutatott az Egyesült Államokban és Koreában, azonban szakmai és oktatói elkötelezettsége mindig visszahozta Magyarországra.
Pályája során eddig több mint nyolcvan publikációja jelent meg főként a gamma-kitörések témakörében. 2006-ban a ZMNE BJKMK Kari Tanácsának döntése alapján elnyerte a Kar kiváló oktatója címet, amellyel kiemelkedő tanári munkásságát ismerték el. A 2010-es év azonban újabb változást hozott az életében, mivel egyetemi tanárrá nevezték ki, és folyamatban van az MTA doktori értekezésének bírálata is.
Professzori kinevezése alkalmából készítettük vele az alábbi rövid interjút, amelyben az oktatásról és a csillagászat iránti olthatatlan szenvedélyéről kérdeztük.
Hogyan kerül kapcsolatba egy debreceni fiú a csillagászattal?
Mindig is érdekelt a csillagászat. Már kisgyermekként is eljártam a debreceni csillagász körbe. Megnéztük a kör távcsövével a Holdat, a bolygókat, majd este nyolc után a sötét utcákon kellett hazaballagnom. Később rájöttem, hogy a csillagásznak érteni kell a fizikát is, a fizikához pedig nélkülözhetetlenek a matematikai ismeretek.
Milyen kapcsolat van a csillagászat és a fizika között, milyen úton jutottál el Debrecenből az ELTE-re?
Az, hogy csillagász leszek, nem volt kérdés. Olvastam egy könyvben, hogy csillagász képzés Budapesten, az ELTE-n van. Fizikus szakról lehet a harmadik évben szakosodni csillagásznak. Gondoltam, akkor előbb fizikus leszek, majd utána csillagász. A középiskolai évek alatt aztán a fizikát is megszerettem, így lettem az ELTE TTK-n fizikus szakos hallgató, ahol fizikus-csillagászként végeztem.
Kik voltak azok a mesterek, akik szakmai pályád során hatottak rád?
Elsősorban az általános- és középiskolai fizika és matematika tanáraim és Zajácz György, a Magnitúdó Csillagász Kör vezetője. Az egyetemen többen is. Marx György kedvéért átiratkoztam az alattam futó fizikus évfolyamra, nagyon élvezetes előadásokat tartott. Nekem tetszett még Patkós András elektrodinamika előadása is. A többiek szerint kissé száraz volt, de nekem tetszett a precízsége és az összefogottsága. A csillagászok közül Marik Miklós és Érdi Bálint előadásai fogtak meg. Leginkább persze Lukács Béla általános relativitáselméleti előadásai hatottak rám. Olyannyira, hogy végül is nem egy csillagásznál, hanem Bélánál írtam a szakdolgozatomat, és hozzá mentem doktorandusznak is. Így végül is egy fizikai kutatóintézetben kezdtem a tudományos pályámat.
Már eddig is sikeres kutatói pálya áll mögötted, több alkalommal külföldön is bizonyíthattad szakmai rátermettségedet. Milyen élmények értek külföldi ösztöndíjaid során?
Első utam Stony Brook-ba vezetett, Balázs Nándorhoz, aki Einstein utolsó asszisztense volt. Mivel Einstein tanítványától tanulhattam, ezért kis túlzással Einstein szellemi unokájának is mondhatnám magamat. Nándor a Rácz-féle magániskolában Kemény Jánossal ült egy padban. Kemény alkotta meg többek között a basic programozási nyelvet. Ismerte Neumann Jánost, Szilárd Leót, Teller Edét és a legtöbb „marslakót”. Wigner Jenővel és húgával, Dirac feleségével rendszeresen beszélgetett. Szóval a kutatásokon kívül igazán élvezet volt Nándor elbeszéléseit hallgatni. Könyvespolcán megtaláltam Maxwell fizika könyvének XIX. századi kiadását. Sokat tudnék még erről beszélni.
Milyen érzés volt magyar kutatóként a tengerentúlon helytállni?
Második utam a Penn State-re vezetett, amely „világhírű” egyetem Amerikában, hiszen a foci csapata a legjobb tíz között van a „világon”, amin persze az Egyesült Államokat értik az amerikaiak. Mészáros Péter igen elismert professzor volt a nagyenergiás asztrofizika terén. Meghívott, hogy dolgozzunk együtt a gamma kitörések kozmológiai eredetének a kérdésén. Két évvel a kozmológiai eredet igazolása előtt bebizonyítottuk, hogy a fényesség eloszlásuk alapján nagyon valószínű, hogy a Világegyetem legtávolabbi objektumai. Családom nagyon élvezte az amerikai létet, és nekem is tetszett a környezet, de leginkább az emberek mentalitása.
Mi a különbség egy magyar felsőoktatási intézmény és egy tengerentúli egyetem légköre, oktatási szemléletmódja és hatékonysága között?
A magyar felsőoktatásról nekem jó véleményem volt. Tanítani is szerettem. Debrecenbe hívtak „áltrelt” tanítani, három évig tanítottam a debreceni fizikus hallgatókat relativitásra. Másfél évtizede a legnagyobb különbség az volt, hogy a kinti bérből meg lehetett élni, az itthoniból pedig nehezen. Ha egy egyetemi oktatónak napi 2-3 órát még azzal kell foglalkozni, hogy keresetét kiegészítse, illetve házat építsen, akkor az rengeteg energiát elvesz tőle. Ebből sok minden következik. Az is, hogy több ideje jut kutatásra, de az is, hogy más tanszékek szemináriumára is elmegy meghallgatni az ottani vendégelőadót. Az USA egy kontinensnyi ország, lényegében az összes tudományágban vezető kutatók seregeivel. Egy ottani egyetemen nem különleges, ha egy Nobel-díjas tart előadást. Reggel átrepül a meghívókhoz, megtartja az előadást és este már a saját ágyában alszik. Ami elsőre furcsa volt, az a két lépcsős oktatási rendszer. Zavart is, mert nem láttam, hogy egy magyar, vagy egy német egyetemről hogyan lehet átmenni tanulni egy amerikaira. De nagyon jól működtették. Tehát végül is tetszett. De eszembe nem jutott volna, hogy bevezessük itt Közép-Európában.
Hogyan vélekedsz a magyar felsőoktatásban zajló folyamatokról?
Éppen ebbe kezdtem bele az előbb. Az ún. bolognai folyamatot, vagy képzési rendszert alapvetően elhibázottnak tartom. A magyar, és tudom, hogy a német felsőoktatás kiváló és hasonló tradíciókkal rendelkezik. A franciát nem ismerem, de a kollégák szerint ott is hasonló a szisztéma. A főiskolai és egyetemi szintű képzés jól megfért egymás mellett. A legnagyobb erősségünk az ötéves egyetemi képzés volt. Az USA-ban ezt hat év alatt oldották meg. Az ötéves képzést eltörölni nem hiba volt, hanem bűn. Örülök neki, hogy az orvosi és más képzések ebből kimaradtak. Külön tanulmányok szólnak erről, így a problémát pár sorban elég nehéz összefoglalni. A középiskolai természettudományos, tehát fizika, földrajz, biológia és kémia tanárképzés összeomlott. Ha nem tesznek a döntéshozók valamit pár éven belül, akkor nem lesznek tanárok a középiskolákban. (Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat állásfoglalása a természettudományos közoktatásról és a tanárok helyzetéről)
Több mint egy évtizede a Bolyai Kar oktatója vagy. Munkádat a hallgatók és a Kar vezetése is elismeri, hiszen 2006-ban te kaptad a Kar kiváló oktatója címet. Ehhez arra is szükség volt, hogy a hallgatók – matematikus nyelven szólva – ötösre értékeljék azt, ahogyan oktatód őket. Mi a véleményed a BJKMK-n folyó oktatásról és a hallgatókról?
Sajnos a színvonal egyre gyengébb. Minket is elért a tömeges képzés rákfenéje. A bejövő hallgatók tudásszintje érezhetően gyengül. Ez a mérnök szakokon odáig fajul, hogy már előfordul az 50 százalékos bukási arány matematikából. A Kar neve viszont még mindig vonzó és jönnek tehetséges diákok is. Évről évre bizonyítjuk, hogy a Karnak helye van a műszaki mérnökök képzésében a felsőoktatásban. A Matematika-Fizika Tanszék támogatja a Kar vezetését abban, hogy ne engedjünk a színvonalból, és csak azok a hallgatók szerezzenek mérnöki diplomát a karon, akik megfelelően tanulnak. Matematika tanáraink rendszeresen felkészítik a diákjainkat a Hajós György országos matematika versenyre, ahol diákjaink szép eredményeket szoktak elérni. Még egy dicséret: A civil nappali tagozatos mérnökhallgatók megjelenése nemcsak tovább színesítette egyetemünkön a képzés palettáját, hanem sok igazán kiváló, ambiciózus diák van közöttük. Ennek okára még nem jöttem rá, de nagyon örülök neki. Sok sikert és jó tanulást kívánok nekik is és az ösztöndíjas hallgatóinknak is.
2010-ben egyetemi tanár lettél. Milyen szakmai terveid vannak az elkövetkező évekre?
Van egy magyar kutatócsoport, akikkel a gamma kitöréseket kutatjuk. Mészáros Péteren kívül e csoport tagja Bagoly Zsolt és Veres Péter az ELTE Természettudományi Karáról, Balázs Lajos az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetéből, Tusnády Gábor az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetéből és határon túli magyarként Mészáros Attila a prágai Károly Egyetemről.
Az utóbbi években sikerült felfedeznünk egy új gamma-kitörés csoportot, amelyet lassan a szakma is elfogad. Szeretnénk kideríteni, hogy mi hozza létre ezt az új kitörés csoportot. Szóba jöhetnek a kollapszárok, amik nagyon erős szupernóvák, vagy neutron csillag kettősök halálos összeolvadása, de más egzotikus elméletekkel is foglalkozunk, hogy kiderítsük e több milliárd évvel ezelőtt történt csillagászati események mibenlétét. E témában nyújtottam be az Magyar Tudományos Akadémiára értekezésemet az MTA doktora címre.
Mivel foglalkozik egy csillagász a szabadidejében?
Hát csillagászattal. Nekem a hobbim a tudományos kutatás. Ha ez a munkahelyemen még kötelesség is, annak csak örülni tudok. Az oktatás és a kutatás mellett olvasni szeretek a legjobban. Szépirodalmat, sci-fit, történelmet, filozófiát, teológiát és persze a Bibliát.
Utószó
Horváth professzor – interjún kívül – elárulta, hogy gyermekkorában, a magyar televíziózás hőskorában meghatározó élménye volt, amikor 1969-ban az első ember a Holdra lépett.
Ha interjúnk felkeltette érdeklődését, kérjük, látogasson el a következő weboldalakra, ahol közelebbről is megismerkedhet a csillagászok életével.
